3. kerület története

  III. KERÜLET TÖRTÉNETE RÖVIDEN:  

Budapest III. kerülete Budapesten a Duna nyugati partján, a budai oldalon fekvő kerület. 
Városrészek: Aranyhegy-Ürömhegy-Péterhegy; Aquincum; Békasmegyer; Csillaghegy; Harsánylejtő; Hármashatárhegy; Kaszásdülő; Mocsárosdülő; Óbuda; Óbuda hegyvidéke; Óbudasziget; Rómaifürdő; Solymárvölgy és Újlak (egy része).
Irányítószámok: 1031–1039- ig;   Teljes népesség: 128 535 fő (2016. jan. 1.);   Népsűrűség: 3213 fő/km²;   Területe: 39,69 km²

A kerületet domborzati szempontból élesen kettéosztja a Bécsi út–Aranyhegyi út–Dózsa György utca tengely. E vonaltól nyugatra (a temetőt kivéve) a Budai-hegység és a Pilis domborulatai kezdődnek. Keletre viszont sík területet találunk, amelyet a Duna legnagyobb áradásai gátak híján jelentős mértékben elöntenének.

A kerület központja a Flórián tér és a Fő tér körzete, bár (főleg a lakótelepeken) alközpontok is létrejöttek. (Pl. Csobánka tér, Római tér, Kolosy tér)

A III. kerület története:

A III. kerület mai területén több, mára már elpusztult település is volt a történelem során. Itt helyezkedett el a Római Birodalom idejében az 1. századtól a 4. századig Aquincum, amely fejlett katonai és polgári negyeddel, fürdővel, vízvezetékkel és két amfiteátrummal is rendelkezett. Számos villa tartozott hozzá, és a Óbudai-szigeten a római helytartónak is volt palotája.

Pófölde a mai Békásmegyer tájékán fekvő, a tatárjáráskor elnéptelenedett középkori falu. 1212-ben az Óbudával határos Pócsernik nevű falu állt itt, amit 1326-ban neveztek Póföldének.

Pazándok a Rómaifürdő mellett fekvő középkori falu volt. A Pazándoki szőlőhegyen 1378-ban egy pesti polgár szerepel birtokosként, de a terület valójában nem igen volt alkalmas szőlőművelésre, inkább Duna menti mocsaras rétek és legelők voltak itt. Emiatt a falu hamar pusztává vált, és faluként utoljára 1347-ben említik. A 18. századi mezővárost – az 1738–1739-es pestisjárvány áldozatainak pótlására – nagyobbrészt betelepített svábok lakták, akik jelentős része szőlőműveléssel foglalkozott. Egy Dél-Németországból származó család leszármazottja, Harrer Pál lett az önálló Óbuda első és egyetlen polgármestere 1872–73 között. Pest, Buda és Óbuda egyesítését követően elöljáróként állt a városrész élén.

A szocialista városfejlesztési koncepció nyomán, 1968-ban belső Óbudán, 1971-től Békásmegyeren is megkezdődött a házgyári lakótelepek kialakítása. 1978-tól Kiss Imre tanácselnök vezette a városrészt egészen a rendszerváltozásig.

A Fővárosi Közgyűlés 2012. december 12-én kelt városrészeket rendező határozatában jelentősen átalakította a kerület felosztását; megszűnt Mátyáshegy, Remetehegy, Táborhegy, Testvérhegy, Ürömhegy és Törökkő, lett helyettük Aranyhegy – Ürömhegy - Péterhegy, illetve Óbuda hegyvidéke, valamint megszűnt Filatorigát városrészi mivolta is. Egy nagymértékű ingatlan beruházás nyomán egy új városrész is született a Csúcshegy és a Testvérhegy között; Harsánylejtő, ami korábban teljesen beépítetlen volt. Ezeken kívül szinte az összes városrész kiterjedése megváltozott.